Ezen az oldalon néhány régi magyar népi motívumot gyűjtöttem össze, hogy használjuk!!! Olyan szépek! Újítsuk meg őket, vagy csak merítsünk belőlük ötletet... A felhívás eredetileg Évitől indult. Kicsit lejjebb megtaláljátok az utat hozzá is... Nézzétek meg! Igazán megéri!!!

Aztán van itt mindenféle hagyományos népművészeti ágból néhány példa, a teljesség igénye nélkül. (Persze törekszem rá... ;))

És nem maradhat ki a modern felhasználása ezeknek a gyönyörű motívumoknak. Hogy lássuk, érdemes visszanyúlni a gyökerekhez!

Ha van idevágó ötletetek, szívesen közzéteszem ezen a blogon. (Természetesen a forrás megjelölésével.) Írjatok e-mailt: bogarkrea@gmail.com !


2010. március 11., csütörtök

Egy kis hazai

...címmel az Elle Decor már 2007-ben próbálta feleleveníteni és megújítani magyar népművészeti kincsestárunkat néhány ötlet erejéig. A minap előkerestem...


2010. március 8., hétfő

Hímestojás III.

A következő képeket és szöveg részletet a Tankönyvtár oldalárol hoztam. Egy elég hosszú írás szól a húsvéti ünnepkörről, akinek van egy kis ideje, érdemes elolvasni. Nagyon érdekes és nekem sok újdonságot nyújtott. Hamvazószerdától húsvétkeddig bezáróan rengeteg népi hagyományt, szokást elevenít fel. Csak egy rövid részletet emeltem ki belőle:



"A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket. A zempléni falvakban zöld vetést és hagymahajat használtak a színezésre.





A tojásdíszítés, tojáshímzés módja a viaszolás és a karcolás. Az írószerszám üveg, bádog- vagy cserépedény, amihez tollcsévét erősítenek. Ebből engedik a meleg, folyékony viaszt a tojásra. A tojás festése során a viasszal megrajzolt mintákat a festék nem fogja meg. Végül a viaszt letörlik, majd zsíros ruhával, szalonnahéjjal átdörgölik a tojást, hogy fényes legyen. A díszítés másik módja a karcolás. Ilyenkor a megfestett tojásra karcolják a díszítményt. A díszítőmotívumok lehetnek kerámia- és hímzésminta utánzatai, geometrikus díszek, sőt életképek, feliratok is. A nyugati határszélek mentén ismert a savval való tojásírás, amit a barokk kor fejleményének tartanak. Vannak egyszerűbb díszítési módok, például a festett tojásra nedvesen levelet tapasztanak, és a levél erezete adja a mintát. Ügyes kovácsmesterek ún. patkolt tojást is készítenek lágy fémdíszekkel. Ma már kereskedelmi forgalomban kapható színezőkkel és matricákkal díszítik a tojásokat. A népművészeti boltok hagyományos technikával készített tojásokat is árulnak.



A húsvéti tojások a gyerekek kezén játékszerré lettek. Ilyen tojásjáték a kókányozás, ticselés, türkölés, csokkantás néven emlegetett játék. Hajdúdorogon cucázásnak nevezték. A két szemben álló játékos összekoccantja a tojásokat, akié sértetlen marad, elnyeri a másiktól a törött tojást. A játék más változatában pénzzel igyekeznek betörni a tojást. Akinek sikerül, azé a tojás, akinek nem, elveszíti a tojást is, a pénzét is. A kókányozás elnevezésben a húsvéti eledelek régi neve él. Egyébként a húsvéti szentelt piros tojást a Csallóközben, Szeged vidékén kokannyának nevezik.




A húsvéti tojás a locsolás viszonzásaként szerelmi ajándék, ugyanakkor számos példa bizonyítja, hogy mint a feltámadt Krisztus jelképe a keresztszülők hagyományos ajándéka is volt ezen a napon. Ezt az ajándékot a keresztszülők vitték el, vagy a gyerekek mentek érte (Bálint S. 1976: 304-305).



A húsvéti ajándékozásnak ezen túl is voltak hagyományai. A múlt századi szokásgyűjteményben ezt olvashatjuk: „A fiatal menyecskének, leány vagy legénynek, egész évre elrontaná férje, vagy illetőleg anyja munkakedvét, ha neki húsvétra új, leánynak többnyire piros vagy sárga csizmát nem venne. Ha tán egész évben semmi új ruhadarabot nem szerezne neki, csak húsvétkor legyen meg az új csizma, úgy a vágyak kielégítvék. E csizmákat a nőszemélyek húsvétkor, vagy egy ideig azután is vasárnapokon, ha sár van, a templomig, hogy tiszták maradjanak, kezeikben viszik, s ott húzzák fel sártól megtisztított lábaikra, hogy istentisztelet után ismét lehúzzák, s miként jöttek mezítláb menjenek haza” (Réső Ensel 1867: 25)."

2010. március 7., vasárnap

Hímestojás II.

Azt gondoltam, mivel már a böjti időszakba léptünk, néhány bejegyzést a húsvéti tojásoknak szentelek. Hiszen gyönyörű népi motívumokat láthatunk ezeken az alkotásokon is. Legelőször egy kis eredettörténet.

A húsvéti tojás története az Új Ember honlapjáról. (Kácser Anikó írása)


"Kedves madár, búvárkacsa,
röpköd erre, repdes arra.
Vízanya térdét megtalálja
kinn a tenger kék vizében;
zsenge zsombéknak gyanítja,
füves földhalomnak véli.
Röpköd erre, röpköd arra,
térdkalácson megtelepszik.
Rak reá fészket magának,
színarany tojását tojja,
hat tojása színaranyból,
hetedik tojása vasból"
- szól nyelvrokonaink népi őskölteményének, a Kalevalának teremtésmítosza. De szerte a világon a tojás az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi. Egy kínai hagyomány úgy írja le az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött.

Nem véletlen, hogy a tojás vált az élet, a teremtés szimbólumává. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés, az élettelenből élővé válás titkát.

A tojás díszítése és ajándékozása ősibb a keresztény húsvét ünneplésénél, de még a zsidó peszah ünnepénél is. Hazánkban avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban tettek ilyet a sírokba.
A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum könnyen hozzákapcsolódott a feltámadás ünnepéhez. A húsvéti tojás egyházi áldásban részesítéséről a IV. századtól van tudomásunk, díszítéséről pedig a XIII. századtól maradtak fenn írásos emlékeink. Az ősi hagyományokon túl még egy ok erősítette a tojás húsvéti szimbólummá válását. Régen a tojás is böjti tilalom alatt állt, így az ünnepre sok összegyűlt, amelyeket aztán nagy mennyiségben fogyasztottak, ajándékoztak az emberek. A középkorban a templomban állított szent sírba is tettek tojásokat - ez a közelmúltig élő szokás volt a bukovinai székelyeknél. Ezen túl a jobbágyoknak tojásadási kötelezettségük volt húsvétkor.
A mítoszok lassan átformálódtak keresztény legendákká: Krisztus úgy törte fel a sziklasírt, mint a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját. A festéshez használt legnépszerűbb szín, a piros pedig Krisztus kiömlött vérét jelképezi.
A minták és színek kultikus, szakrális és népi szimbólumrendszere az ősidők óta nyomon követhető és változik ma is. A nyugati területeken a tojást általában egyszínűre festik, Közép- és Kelet-Európában maradt meg a mintás díszítés élő népszokásként.

A képen látható tojásokat Varga-Orvos Valéria mézesbábos festette.

Régebben a minták és jelentésük ismerői a festéssel foglalkozó asszonyok voltak. A két, négy vagy nyolc részre osztott tojásra leggyakrabban geometriai, virág vagy stilizált, egyszerűsített ábrákat festettek, amelyek egyes elemei az ókori kultúrák szimbólumaiból és a Közel-Keleten ma is használt mágikus jelekből fejlődtek, másrészt a reneszánsz eredetű hímzés- és kerámia-ornamentikából. A különböző technikák - levélrátét, viaszolás, batikolás, karcolás, patkolás - más-más minták létrehozására ad lehetőséget, de mindegyik szerencsét, egészséget, hosszú életet ígér a tojás tulajdonosának.
A különböző tojásgyűjtő népszokások másik célja pedig az volt, hogy a fiúk, legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz. A tojáskoccintás, -labdázás, -görgetés sokfelé ma is élő húsvéti játék Kecskeméttől Washingtonig. Aki a tojást épen meg tudja őrizni, annak szerencséje lesz abban az esztendőben.